Kezdetek:
    A község már a bronzkorban lakott hely volt, amiről feltárt leletek tanúskodnak, többek közt a Szűzvár magaslatán lévő bronzkori földvár sáncai is.
A Dunántúlt megszállták a kelták és ezen időszak alatt Pátka a keltaság főhelyeként szerepel a történelemben.
A község határában elterülő Kőrakáspusztán maradt fenn a római kori Pannónia egyik különleges emléke, a Császár-víz duzzasztógátja. Az építmény egykor halastóvá duzzasztotta a patak vizét, és a tavaszi árvizek ellen védte a völgy déli kijáratánál (Kisfalud környékén) létrejött római villagazdaságokat.

Az első írásos adat a XII. századból
    Az első írásos említés 1192-ből származik Patca, illetve Pathka néven. A település nevének eredete az ősi magyar „Paty” személynévnek –ka képző bokros származéka. A település mai névrokonai Páty, Pátyod és Rábapaty.

Középkor
   A XV. századi források a falu (possessio Pathka) említése mellett preadium Opathka-ról is szólnak, bizonyságául annak, hogy a mai Pátka átellenében a tó jobb partján Ópátka is létezett. 1426-ban a település és térsége a tatai vár, 1430-ban már a csókakői váruradalom tartozéka.


A török hódoltság évtizedei
    Székesfehérvár török elfoglalásával (1543) Fejér megyében is több mint 150 évre állandósult a török uralom. Súlyos megpróbáltatásokat élt át a lakosság a török hódoltság évtizedei alatt, a falu teljesen elpusztult és átmenetileg elnéptelenedett. A jelenlegi falu 1640-ben létesült betelepített lakosokkal. Az új község teljesen református lett. A település gazdasági megerősödése a török kiűzése után következett be.
1692-ben Pátka a Hochburg család kezébe került és ennek a családnak az örökösei birtokolták 1945-ig (Trauttenberg, Tallián, Ivánka családok).

Pátka a kuruckor viharaiban
    1707. augusztus 28-án, a Rákóczi vezette szabadságharc egyik jelentős eseménye zajlott le Pátkán. A szabadságharc egyik legdicsőbb vezetője, Bottyán János kuruc generális – vagy ahogy a nép nyelvén máig is fennmaradt, Vak Bottyán – Pátka községben tartja meg a dunántúli haditanácsot. Itt határozták meg a követendő eljárást, itt dolgozták ki a haditervet, amelynek alapján megindul a dicsőséges dunántúli hadjárat. Ennek emlékét örökíti meg a Polgármesteri Hivatal falán elhelyezett emléktábla.

    1725-ben a falu gondatlanság következtében leégett.
A földesurak támogatták a katolikus egyházat, így a tiszta református község vegyessé vált.


Pátka az 1848-49. évi magyar szabadságharc forgatagában
    1848. szeptember 29-i pákozdi csatában szétvert ellenség egy része Pátkára özönlött. Seregeink Pátka alatt rohantak az ellenséges táborra. A megfutamodott horvátok a községbe menekültek, ahol a nép megtámadta őket. A szabadságharc első csatájának sikeréből a hazafias magatartású és nagy áldozatot vállaló Pátka népe is kikéri a maga részét, még akkor is, ha általában keveset lehet olvasni a pátkaiak hőstettéről, ezt követően a falu szenvedéséről, megpróbáltatásáról.


Vasútvonal épült
    1898-ban több település összefogásával vasútvonal épült Székesfehérvár és Bicske között. A vonalat november 23-án adták át a forgalomnak. Az új vasút nyújtotta lehetőségek kihasználásával soha nem tapasztalt ütemű fejlődés indult meg a faluban.

Pátka a világháborúk idején
    Az első világháborúban harci cselekmények nem folytak a község területén, mégis lényeges károk keletkeztek. A harctérre kerültek közül 92 személy vesztette életét. Ennek állít emléket a község főterén elhelyezett, csúcsán turulmadárral ékesített emlékoszlop. Ezzel szemközt áll a második világháborúban elesett 64 pátkai hősnek és 75 polgári áldozatnak állított emlékmű is.

A vasúti személyforgalom megszűnt
    1979-ben azonban egy szomorú esemény következett be: a festői környezetben kanyargó síneken megszűnt a vasúti személyszállítás. A pályatestet Lovasberény és Bicske között felszedték, ma csupán teherforgalom zajlik a vonalon Lovasberényig. Az 1990-es évek elején tanulmányterv készült a vonalszakasz „turistasebességre” járhatóvá tételéről. Ennek megvalósulása igazi kirándulóhellyé emelné úgy Pátka községet, mint a többi vasútvonal mentén fekvő települést.

Idézet a „Bicskétől Székesfehérvárig vasúton” című kiadványból:

„A vasútvonal egyik legszebb pontja a Császár-víz fölötti kis vasúti hídnál van. Balra nagyvadban gazdag lomboserdő, jobbra kis tisztás, fölötte vörös sziklafal. A sziklák peremén fenyők csipkefüggönye szűri meg a lemenő nap fényét. Hátunk mögött a víztározó, előttünk pedig az erdőbe vesző vágány. Festeni sem lehet szebbet.”

   Pátka népessége a XIX. század közepén meghaladta a 2000 főt. A századfordulón 2471 lakosa volt a községnek; 1930-ban 2498 lakosa volt a községnek; a polgári közigazgatás idején nagyközségi státusa volt. A népesség jelentős csökkenésére az 1950-es évektől került sor.

Pátka napjainkban
   Napjainkban 1628 az állandó lakosok száma.
Pátkán jelenleg a mezőgazdaság a meghatározó gazdasági erő, az ipar itt elhanyagolható, a turizmus pedig csak kis mértékben van jelen. Pátka életét Székesfehérvár közelsége határozza meg. A munkaerő egy részét a közeli megyeszékhely ipari parkjainak üzemei kötik le. A lakosság nagy része ingázik.

Összeállította:
Nóti Attila
Forrás:
Szkladányi Károly – Pátka község története 1258-1967
Erdős Ferenc – Bicskétől Székesfehérvárig vasúton, Magyar Államvasutak Üzletigazgatósága, Budapest, 1993